gondolataim kis csomagokban

Hát... megtörtént, ami sajnos várható volt... Meghalt az utolsó kiskutya is. Mindez tegnap délelött 10:22-kor, csak most tudok erröl valamit is irni, de most is ilyen randa gombóc van a torkomban, melóban vagyok, és hülyén mutatna egy…

Most értem be melóba... Vasárnap este 11-re már csak 1 kiskutya maradt, sajnos szerintünk már nem éli meg a déli etetést.Reméljük a legjobbakat, és talán megmarad... ô a legerôsebb. Az orvos is azt mondta, hogy csoda lenne, ha egy is túlélné, de mi reménykedtünk legalább 7…

Nah ezt se nekem találták ki.. kiskutyák miatti 3 óránkénti kelés betett az alvókámnak... ha valami nem történik, akkor azonnal beleájulok a billentyûzetbe.ááá-nemnem! Dolgozni ma már nem!Szerintem a legnagyobb kínzás, még a hétfô reggelnél is rosszabb a péntek délután...

Bármennyire is szeretnék jó dolgokról írni, nem megy.. valahogy kezdem azt gondolni, hogy az élet ROSSZ.. egyszerûen gonosz és azt a néhány jó pillanatot is csak azért kapjuk, hogy legyen viszonyítási alapunk ahhoz, hogy mi lenne HA..Tegnapi napom az irodában jól alakult.. hamar…

Azt hiszem mostmár jobb esélyem van arra, hogy komoly letargia nélkül írhassak a Tökön töltött 7végérôl...(Tök) Nagy buli volt... ennyire színvonalas "falunapokat" még nem láttam, pedig szeretem az ilyeneket, sokat is járok ki, jók a koncertek, és olcsó a sör... és…

Ma felkeltem, kinyitottam csipás szemem, majd rájöttem, hogy jó napom van. Vidáman kikászálódtam az ágyamból, nekiláttam a reggelemnek, és amikor munkába indultam, még mindig jókedvem volt... A vonat idôben jött, leértem idôben a nagyállomásra, idôben jött a gyorsvonat is..…